Ez lenne a csík : Kijelöléssel olvasd lent, de csak akkor, ha olvastad a regényt, vagy nem fogod olvasni, vagy nem zavar, hogy sok dolgot elmondok. Én szóltam, mindenki saját felelősségére jelöli ki a lentebb lévő szövegeket. Jó olvasást! :)
Hol és hogyan történt a nagy találkozás : 2011. Karácsonyán kaptam meg. Akkor a sorozat addig megjelent 4 részét megkaptam. 212-ben ez volt az első könyv, amit elkezdtem olvasni. De valahogy nem vitt rá a lélek, így a többit nem olvastam el. Idén, 2013-ban ismét elolvastam. És mot éppen a Hamuvárost olvasom. Másodjára jobban tetszett, egy év elteltével jobban megfogott.
A Végzet Ereklyéi c. sorozat 1. része
Fülszöveg :
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
A könyvnek nagy energiával kezdtem neki. Nagyon tetszett, így, másodjára is. Ugyanis tavaly már olvastam, csak valahogy a másodikba nem kezdtem bele. Most, e kritika írása közben már az Üvegvárost olvasom. Na, de most nem arról a könyvről van itt szó.
Na, szóval akkor kezdünk neki : Van nekünk egy alacsony, szeplős vörös csajszi, a magas, fekete hajú szemüveges haverjával. Éppen a Pandemonium nevű szórakozóhelyen állnak sorba azzal a szándékkal, hogy majd egy nagyon nagyot buliznak. A sorban Clary-nek feltűnik egy kék hajú fiú, aki egy icipici probléma után bejut a klubba.
Most már a buliban vagyunk, emberek, füst, hangos zene, hangulat, minden megvan. Ám Clary ismét meglátja a kék hajú fiút, és szemével követi. A személyzeti ajtó mellett meglát egy fehér köntösöst csajt (Isabelle-t), akivel együtt belépnek a vendégek számára tilos szobába.
Clary elindul a szoba felé, hogy kilesse, mi történik ott. Besurran, és egy kisebb csetepaté után látja, amint a kék hajú fiút kinyírják, ahogy a fülszöveg is hirdeti. Csakhogy Clary-nek nem kéne látni a gyilkosokat. Hulla nincs, sőt semmi, ami azt bizonyítaná, hogy itt gyilkosság történt.
A történet a könyvben a következő napon beindul, és nagyon izgalmas lesz. Imádtam, amint beindult, mert azelőtt, be kell hogy valljam, akármekkora kedvencem is a könyv, egy kissé olyan szokásos volt. Leszámítva a diszkót.
Ez nem volt ugyan újdonság, csak részletesen mondtam el a fülszöveget. A többi már Spoiler lenne egy kicsit.
A könyv egy újabb fantasy újabb világgal, ami nagyon jól le van festve, a lények, a párhuzamos világok, a helyek valósága, és az, hogy mit takar a Varázsvilágban.
Kaptuk a következő főhősöket :
- egy csajszit, akinek minden új, általában útban tudatlansága miatt, de hogy ne kapjunk sablont, most is ő lesz a nagy különlegesség (hát miért is ne?)
- egy újabb fiút, akitől a csajok maguk alá csinálnak (bocsesz, hölgyek, de ezt muszáj volt)
- mellékszereplők, akik szimpik - nem szimpik nálam
- az eredetileg halandó főhősnő legjobb barátját (most komolyan, miért kell minden csajnak öleb????)
- "Kineknevétnemmondjukki" 2. kiadása
Ha már Clarynál tartunk, említsük a hímnemű BFF címre jelölt Simont. Fekete hajú, szemüveges, átlagos srác. Aki abszolúte szerelmes Claryba. Hát miért ne lenne logikus, hogy a fiú - lány barátságnak ilyen vége legyen????????
Jace, kedves Jace. Őt a könyvből így tudnám lefesteni : vicces, beszólongatós, bunkó, de ha komoly a helyzet, akkor ő is az. Harcművész, hivatásos démonölő, Árnyvadász, és rampapapam : ő az a fiú, akiről a csajok : "Á!!!!!!! Ez Jaceeeeeeeeeee!!!!!!!! Úristeeeen!" és egyéb hasonló megjegyzések formájában nyilvánítják ki rajongásukat. Ami Jace és Clary között játszódik le, azt nem tudom hova sorolni.
Isabelle egy érdekes lány, így tudnám a legjobban jellemezni. Szimpi-nem szimpi, ahogy fent jellemeztem az összes mellékszereplőt egybe. Volt, amikor átkoztam a szerencsétlenkedéséért, volt, amikor sajnáltam. Végül is olyan sok bajom nem volt vele, csak Magnus buliján amit leművelt, az nem tetszett.
Alec, Isabelle bátyja egy meleg srác, akinek tetszik Jace. Nekem végi nem volt szimpatikus, mert eléggé érdekesen viselkedett, de a végén megszerettem. Vagyis hát nem, az nagyon erős szó erre, inkább úgy mondom, hogy rosszból semlegessé vált.
Magnus Bane, Brooklyn főboszorkánymestere nagyon szimpatikus karakter számomra, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Igaz a másodikban több szerepet kapott, de én már az első kötetnél éreztem, hogy ő egy favorit lesz, hogy úgy mondjam. Habár érdekes az öltözködési módja (ezt már nem csíkozom, aki olvasta, az tudja, h mire utal), szerintem egyáltalán nem szenved ízlásficamban. Na jó, az ő ruháiban én mondjuk nem igen járkálnék az utcán, de akkor is, az én képzeletemben megszületett öltözéke elviselhető.
Luke, Luke, Luke. Azt hittem, menten leszúrom, amikor elolvastam azt a részt, mikor Claryval beszél telefonon. Aztán, hogy elolvastam az egész könyvet, megértettem mindent. Annyira nem lett nagy kedvenc, csak olyan se jó, se rossz, se semleges, szóval besorolhatatlannak hívnám az ő helyét nálam. A könyv jól bizonyítja, hogy nem mindenki vagy minden az, aminek vagy akinek látszik. És ez rengeteg szereplőre és dologra igaz.
Jocelyn, ő inkább csak említem. Semmit nem tudok mondani róla.
Hodge, rólad se írok sokat, rohadj békében, ennyi a kívánságom neked!
A vége pedig egyértelműen függővég, a második rész azonnal kellet ami jó volt. Tényleg. Tetszett, csatlakozom a rajongókhoz.
A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak.
Kiadó : Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve : 2009
Eredeti kiadás éve : 2007
Eredeti cím : City of Bones
Borító : 4/5 pontból
Történet : 4.5/5 pontból (amennyire vártam, hogy olvashassam, annyit nem kaptam)
Karakterek : 4/5
Kedvenc karakterek : Clary, Jace, Magnus
Oldalszám :468
Ami emelt az eredményen : A világon belüli Varázsvilág, a Varázsvilág lefestése, lények, Árnyvadászok, az hogy nem kimondottan egy lényre fixál.
Ami rontotta az eredményt : Nem tudom, amennyire égtem a vágytól, hogy olvassam, annyi nem volt benne. Senki ne értsen félre, mert jó volt, de tényleg, levettem azt a fél pontot.
Akit esetleg érdekel a könyvből egy kis részlet, annak KATT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése