Oldalak

2016. december 19., hétfő

Élménybeszámoló - Lakatos Levente dedikálás

Sziasztok!

Szűk két héttel a fentebb említett esemény után eljutottam végre oda is, hogy megírjam az élménybeszámolómat.

A december hetedikei dedikálásra lélekben már azóta készültünk, hogy hallottunk róla, azonban a részleteket csak előtte pár nappal tisztáztuk le pontosan, ami hozzánk képest elég korai. 

A hat órakor kezdődő dedikálásra már a hármas busszal (!) elindultunk Fruzsival. Magunkból kiindulva (mindketten a "nem-elegánsan-késők" típusba tartozunk), biztos, ami biztos alapon szerettünk volna bőven a dedikálás kezdete előtt beérni Debrecenbe, ami egy kis szerencsével sikerült is. A buszról a sok nevetésnek köszönhetően feltöltődve szálltunk le, azonban a korai sötétedés és a horrorisztikus hőmérsékletkülönbség mellbe vágott mindkettőnket. Amíg tehát vártunk Biára, készültünk jégtömbbé fagyni. 

Szerencsére Bia hamar jött, így már négy után pár perccel el tudtunk indulni a Fórumba, ahol miután átvettük Libriben a rendeléseket (Szigor 2. *_*), elmentünk kajálni a Burger Kingbe (egy jó tanács: karamellás öntetbe ne mártogassatok sült krumplit, mert nagyon nem az igazi). Mint akik jól végezték a dolgokat, visszasétáltunk a Libribe, ahol már gyülekeztek a dedikálásra váró Olvasók.

Már alakul a sor...
Az éppen alakuló sorban sikerült egészen szuper helyet szereznünk, a dedikálás kezdetekor nem álltunk messze Leventétől - viszont a másfél óráig tartó várakozás kicsit eljátszadozott az egyre vékonyodó idegszálainkkal. Időközben megjelent Zsófi, Orsi és Bogi is (Bia szobatársai), akik voltak olyan kedvesek, hogy szórakoztattak minket - egészen öt percig, amíg megunták a várakozást és leléptek kajálni. A sorban maradtunk hárman, az eredeti felállásban, és huszadik perc környékén mindenkit kezdett becserkészni a "ne-szólj-hozzám-miért-nem-halad-a-sor-várgh" hangulat, ami egészen Lakatos Levente érkezéséig tartott. Az örömködés és a sóhajtozás után azonban utolértek minket az aznapi iskola fáradalmai, és a végén már minden hülyeségen röhögtünk, ami csak eszünkbe jutott.

Levente és Bia :)
A fentebb említett időintervallum leteltekor, amikor egyesével leültünk Levente elé, ez szertefoszlott és már csak a hónapos várakozás után jól megérdemelt öröm töltött el minket.

Levente és Fruzsi
Levente nagyon kedves volt, egészen jól reagált arra, mikor lepakoltam elé egy fél könyvtárnyi Szigort, lelkesen dedikálta a könyvjelzőket és köteteket egyaránt. Kérdezett, aláírt, mosolygott, aláírt, aztán megint aláírt. Miután mindannyian boldog, Lakatos Levente kézjegyével ellátott Szigor-tulajdonosokká váltunk, hatalmas vigyorral szelfiztünk az íróval, aki még egy csoportképre is összeállt velünk!

A debreceni dedikálás tehát egy csodás esemény volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat és jó volt a hangulat is, Lakatos Leventének pedig köszönöm, hogy rendkívüli kitartással teljesítette minden apró kérésünket! :)

Levente és én
A Szigor trilógia első részéről itt olvashatod a véleményem.

A köteteket pedig most a Libir 2+1 akciójában be tudjátok szerezni, szerintem nem érdemes kihagyni! ;)

Fruzsi, Bia, Levente és az eltűntnek vélt ikertestvérem a
szörnyen béna mosolyával :D


















Együtt :3




Ekesgyb

2016. december 14., szerda

Szeretném szerda!

A "Szerdai szeretném!" rovat felélesztésének alkalmából ma egy számomra különleges könyvet hoztam el, amit a Molyon fedeztem fel a frissemet pörgetve. Illetve a rovat átesett egy kis névváltoztatáson is.

A Vörös betűkkel c. kötet azért különleges számomra, mert a kívánságlistámra való felkerülése teljes egészében a Molynak köszönhető - más esetekben ugyanis közrejátszik az egyes kiadók facebookos posztjai és a személyes ajánlások. Itt azonban az érdeklődésemet az keltette fel, hogy folyamatosan szembejött velem a könyv, és miután kicsit utánanéztem, rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon érdekes történetnek hangzik - a molyos százalék pedig azt sugallja, hogy nemcsak érdekes, hanem jó is. 

Fülszöveg: Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.


Ekesgyb

2016. december 5., hétfő

Lakatos Levente: Szigor 1. - A tiltás gyönyöre


Én és a könyv: Amikor szóltak a barátaim, hogy lesz Debrecenben is Lakatos Levente dedikálás, és menjünk el, elkapott engem is a "Szigor-láz", és megrendeltük a könyvet (a -35%-os kupon kapóra jött :D).


A kötet a Szigor sorozat 1. része.

Fülszöveg: Az egykoron kicsapongó életű Liza, és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennek, aki darabokra töri a tesi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével egytt a saját jövőjét is beszennyezi? 

Szentesy Igor - vagy ahogy a barátai hívják, Szigor - keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nemcsak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.


Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetesen játszmába kezd, de vajon melyiküka dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?


A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente - a Bomlás, a Szeress jobban! és számos egyéb sikerkönyv szerzője - eddig e-könyvekben kiadott népszerű sorozat végre papírkötésben is az olvasók kezébe kerülhet. Figyelem, a politikai zsarolással, érzelmi játszmákkal és buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!

Pár perce végeztem ki a könyvet, és őszintén bevallva nem tudom, mit érzek most. Dühös vagyok, haragszom Leventére, ugyanakkor le is nyűgöz. De csak szépen, sorjában.

Történetünk kezdetén főhősnőnk, Liza egy lánybúcsún üldögél egy chippendale-bárban, ahol többek között ott van szókimondó legjobb barátnője, Éva is. Az esti show kezdetekor Liza éppen felvenné a műsort a telefonjával, azonban az Éva közreműködésével a földre esik, és egy segítőkész "chippendale-fiú" fel is veszi onnan, azonban nem szolgáltatja vissza, szimplán elsétál. Liza kezét-lábát elhányva követi az idegent egészen a lakásáig, ahol Lakatos Levente máris felpaprikázza a hangulatot.

*leállítja magát, mielőtt eszét vesztve spoileres ömlengésbe kezd*

Imádtam! Alig tudtam letenni, ahol és amikor tudtam, akkor olvastam. Szinte majdnem tökéletes is volt. De csak szinte. Nem volt baj a romantikával, az erotikával (egy kicsit keveselltem ezeket, azonban annál forróbak voltak azok a bizonyos jelenetek), a szereplőket egészen megkedveltem, és tetszett, hogy nagy hangsúly van a politikai játszmán - egy bizonyos szintig. A közepe-vége környékén azonban volt 10-20 oldal, amikor úgy éreztem, hogy az én ízlésemnek már ez sok egyszerre, elég már. Lehetséges, hogy közrejátszott az is, hogy akkor már túl régen volt  érzékeny/érzéki jelenet, amit valljuk be, szívesebben olvasok.

Én így képzeltem Lizát és Szigort
Ejtsünk még pár szót a szereplőkről. Liza, a főhősnő tipikusan egy olyan karakter számomra, akit akkor sem tudok hova tenni, ha belegebedek is. Kedvelem, mosolyogva olvastam az ő szemszögéből íródott részeket, de néhol kicsit furának tűnt, a vége miatt most teljesen össze vagyok zavarodva. Remélem, a második rész megválaszolja a kérdéseimet. Viszont Szigor, a hőhősünk, hát tőle odáig vagyok és vissza! Sokkal jobban megkedveltem az ő karakterét, imádtam a gyakorlatiasságát és keménységét, a hozzáállását a dolgokhoz, a határozottságát, mindent. Az ő szemszögénél ha lehetséges, még gyorsabban pörögtek a lapok, észre sem vettem, csak azt, hogy már vége a fejezetnek. Azért pedig külön köszönet Lakatos Leventének, hogy mutatott nekik egy kicsit az érzelmes Szigorból, rengeteget dobott az egészen. Ott van még Sándor, aki meleg (szitén köszönet Leventének az LMBT karakterért, aki ráadásul nem valami huszadrangú mellékszereplő - ő is rengeteget dobott a könyvön),Éva, a szókimondó és rendkívül mocskos fantáziával rendelkező legjobb barátnő, rajta nagyon sokat nevettem, színesebbé varázsolta a könyvet, és persze Olivér. Volt ő számomra semleges, nagyon negatív, azonban a végére pozitívan csalódtam benne - és kövezzetek meg, mindezek ellenére nekem ő az egyik kedvenc karakterem!



FIGYELEM! FÜGGŐVÉG-VESZÉLY! 

A négy novellát tartalmazó kötet néhol elvarázsolt, máskor ledöbbentett, azonban megesett pár alkalommal, hogy erős késztetést az aktuális oldal kicibálására és elfogyasztására (hogy lehet ilyen vége?!). Egy biztos, Lakatos Levente érti a dolgát, tudja, hogy s mint csavarja a szálakat - és hogyan varázsoljon belőlük letehetetlen történetet.

"Soha. Mindig. Örökké."

Eme csodás, politikával és erotikával teleszórt történetfüzér tökéletes választás az erotika rajongóinak, akik szeretik, ha van történet is, nem csak szex. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom!

Libri, 2016
338 oldal

Borító: 5/5

Történet: 5/4.5

Karakterek: 5/4

Kedvenc karakterek: Szigor, Olivér, Éva

Ami kimondottan tetszett: Az érzéki jeleneteknél kivételesen jól működő kémia, a hatalmi játszmák.

Ami nem jött be: Néhol túl sok politika.

A képek innen és innen vannak.


Ekesgyb

2016. december 4., vasárnap

A NAGY VISSZATÉRÉS! - 2016

Sziasztok!
A leírva undorítóan hosszú (bő 2 év) hallgatás és csend után visszatértem, és magamat is meglepve rögtön a lényegre térek.

Miért nem volt látogatható a blog?
Ez egy nagyon fontos kérdés - a válasz pedig egyszerű. A blogolásra nem találtam már annyi időt, mint előtte nyáron, és szükség volt egy kis átalakításra, így határozatlan időre bezártam, de visszatértem!

Miért új a külső?
Az előzővel csak annyi gondom volt, hogy meguntam az évek során, valami újra, frissre vágytam. Remélem, tetszik.

Milyen változások lesznek?
Magam ismerve nem ígérgetek, ezt az elején leszögezem. A két év alatt sokféle ötlet átfutott a fejemen, remélem, a megvalósítással nem lesznek gondok.
- Tervezek továbbra is könyvértékeléseket (a lényeg, ugyebár), illetve
- könyvekkel kapcsolatos híreket, de nem szeretném, hogy ebbe az irányba menjen el az egész, és elenyészővé váljon a könyvértékelések száma, továbbá
- tervezek új rovatokat is, de az egyelőre legyen meglepetés.

Már van pár "készülő" bejegyzés, és hamarosan láthatjátok is őket, ha minden igaz.

Ekesgyb