Élménybeszámoló - Lakatos Levente dedikálás

Sziasztok!

Szűk két héttel a fentebb említett esemény után eljutottam végre oda is, hogy megírjam az élménybeszámolómat.

A december hetedikei dedikálásra lélekben már azóta készültünk, hogy hallottunk róla, azonban a részleteket csak előtte pár nappal tisztáztuk le pontosan, ami hozzánk képest elég korai. 

A hat órakor kezdődő dedikálásra már a hármas busszal (!) elindultunk Fruzsival. Magunkból kiindulva (mindketten a "nem-elegánsan-késők" típusba tartozunk), biztos, ami biztos alapon szerettünk volna bőven a dedikálás kezdete előtt beérni Debrecenbe, ami egy kis szerencsével sikerült is. A buszról a sok nevetésnek köszönhetően feltöltődve szálltunk le, azonban a korai sötétedés és a horrorisztikus hőmérsékletkülönbség mellbe vágott mindkettőnket. Amíg tehát vártunk Biára, készültünk jégtömbbé fagyni. 

Szerencsére Bia hamar jött, így már négy után pár perccel el tudtunk indulni a Fórumba, ahol miután átvettük Libriben a rendeléseket (Szigor 2. *_*), elmentünk kajálni a Burger Kingbe (egy jó tanács: karamellás öntetbe ne mártogassatok sült krumplit, mert nagyon nem az igazi). Mint akik jól végezték a dolgokat, visszasétáltunk a Libribe, ahol már gyülekeztek a dedikálásra váró Olvasók.

Már alakul a sor...

Az éppen alakuló sorban sikerült egészen szuper helyet szereznünk, a dedikálás kezdetekor nem álltunk messze Leventétől - viszont a másfél óráig tartó várakozás kicsit eljátszadozott az egyre vékonyodó idegszálainkkal. Időközben megjelent Zsófi, Orsi és Bogi is (Bia szobatársai), akik voltak olyan kedvesek, hogy szórakoztattak minket - egészen öt percig, amíg megunták a várakozást és leléptek kajálni. A sorban maradtunk hárman, az eredeti felállásban, és huszadik perc környékén mindenkit kezdett becserkészni a "ne-szólj-hozzám-miért-nem-halad-a-sor-várgh" hangulat, ami egészen Lakatos Levente érkezéséig tartott. Az örömködés és a sóhajtozás után azonban utolértek minket az aznapi iskola fáradalmai, és a végén már minden hülyeségen röhögtünk, ami csak eszünkbe jutott.

Levente és Bia :)

A fentebb említett időintervallum leteltekor, amikor egyesével leültünk Levente elé, ez szertefoszlott és már csak a hónapos várakozás után jól megérdemelt öröm töltött el minket.

Levente és Fruzsi

Levente nagyon kedves volt, egészen jól reagált arra, mikor lepakoltam elé egy fél könyvtárnyi Szigort, lelkesen dedikálta a könyvjelzőket és köteteket egyaránt. Kérdezett, aláírt, mosolygott, aláírt, aztán megint aláírt. Miután mindannyian boldog, Lakatos Levente kézjegyével ellátott Szigor-tulajdonosokká váltunk, hatalmas vigyorral szelfiztünk az íróval, aki még egy csoportképre is összeállt velünk!

A debreceni dedikálás tehát egy csodás esemény volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat és jó volt a hangulat is, Lakatos Leventének pedig köszönöm, hogy rendkívüli kitartással teljesítette minden apró kérésünket! :)

Levente és én

A Szigor trilógia első részéről itt olvashatod a véleményem.

A köteteket pedig most a Libir 2+1 akciójában be tudjátok szerezni, szerintem nem érdemes kihagyni! ;)

Fruzsi, Bia, Levente és az eltűntnek vélt ikertestvérem a
szörnyen béna mosolyával :D

Együtt :3

Ekesgyb